Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Menü
Ön itt jár: > Kezdőlap >

A skót whisky története

Nem kérdés, hogy ha bárhol a világon whiskyről van szó, akkor Skócia neve mindenképpen felmerül a beszélgetés során. Ez nem meglepő, hiszen ebben az országban több száz éves múltra tekint vissza ez a nedű és nem akármilyen történelem áll mögötte. Elmeséljük, hogy kezdődött minden!

John Cor szerzetes, az úttörő!

A kezdetekhez egészen az 1400-as évekig kell vissza utazni az időben, amikor is az első írásos bizonyíték született a whisky előállításával kapcsolatban. Egészen pontosan 1494-et írtak, amikor egy adólistára felkerült John Cor szerzetes neve, akinek a király parancsára malátát utaltak ki. Természetesen nem véletlenül, a cél ugyanis alkoholos ital előállítása volt. Ezzel párhuzamosan egyébként igen komoly mértékben elterjedt a whisky házi előállítása is, Skóciában az árpa mellett ehhez sokszor zabot és búzát is felhasználtak.

Sorra nyílnak a lepárlók!

Bár a skót whiskyt kezdetben főként a pásztorok fogyasztották és jellemzően érlelés nélkül került a butykosokba, az idők során ez sokat finomodott és a házi főzdék között lassan elkezdtek kinőni a lepárlók is országszerte. Az első hivatalos főzde Bushmillsban nyílt meg az 1600-as évek elején. Százötven évvel később pedig már fizetőeszköz gyanánt is elfogadták a skót whiskyt. Erre az egyik legjobb példa Anglia, aki a második világháború alatt az amerikai hadianyagokért e nedűvel is fizetett.

„A whisky és a szabadság együtt járnak”

A fentieket látva nem véletlen, hogy az ország vezetése adókat vetett ki a malátára és az italra is. Az 1700-as évekre már annyira magasak lettek a kirótt adóterhek, hogy a lepárlók elkezdték a föld alatti mozgolódást, hogy elkerülhessék ezeket. „A whisky és a szabadság együtt járnak” – mondta akkoriban Robert Burns, ezt pedig sokan olyan komolyan vették, hogy nem egyszer például koporsókban csempészték a párlatokat. Hosszú évek teltek el, mire a szabályozás változását követően szinte teljesen eltűnt az országban a szeszcsempészet.

Kezdetben nem tölgyfa hordóban érleltek

Bár ma már elképzelhetetlen, hogy egy skót whisky ne tölgyfa hordóban készüljön, nem volt ez mindig így. Az 1900-as éveket megelőzően sokszor újonnan vásárolt hordókba került a készülő párlat vagy olyanokba, amelyekben előzőleg bort, vajat, heringet vagy rumot tároltak. Mivel az angol kormány 1916-tól kötelezővé tette a tölgyfa hordóban való minimum három éves érlelést, amit ha bárki elmulaszt, nem nevezheti skót whiskynek a legyártott nedűt. Mindez pedig azt jelentette, hogy a lepárlóüzemeknek mindenképpen be kellett szerezniük tölgyfából készült hordókat.

Mivel ekkoriban a sherryt – amely egyébként a britek favorit itala a mai napig – ilyen tárolókban szállították be az országba palackozás céljából, adta magát a helyzet, hogy az üres hordókat megvásárolják a whisky gyártók, kifejezetten olcsón. Ma már ez kifejezetten drága dolognak számít, ugyanis minden egyes hordó kézzel készült és egyedi, így akár 4-5000 dollárt is elkérhetnek ezek darabjáért. Viszont mivel ez egy nagyon komoly sarokpontja a készülő whisky előállításának, megéri a befektetés a lepárlóknak.

Minden a skót whiskyről - olvasd el ezt a cikket is

Hamar átlépett Skócia határain

A 19. század folyamán a whisky-világ titánjai, mint James Buchanan, Tommy Dewar, Johnnie Walker és James Chivas úgy döntöttek, ennek a nedűnek át kell lépnie Skócia határait. Így általuk eljutott a skót whisky a brit birodalomba és azon túl is, megteremtve a mai napig tartó ismertséget Hongkongtól Hanoiig, Sydneytől San Franciscóig, Montreáltól Mumbaiig, Bogotától Berlinig, Fokvárostól a Zöld-foki szigetekig. Az általuk épített exportpiacok a skót whisky mai sikerének alapkövei.

A profi hozzáállás mellett nagy szerencse is segítette a globális terjeszkedést, hiszen az 1880-as években a filoxéra bogár pusztított a francia szőlőkben, ami miatt néhány éven belül a bor és a pálinka gyakorlatilag mindenütt eltűnt a pincékből. A skótok ügyesen kihasználták ezt a piaci rést és mire a francia ipar újra fellendült, a pálinkát kiváltotta a skót whisky. Az Amerikai Egyesült Államok részéről még Churchillel is sikerült alkut kötni e téren, ugyanis az éves exportcélokról sóló megállapodásnak hála már minden adott volt ahhoz, hogy a világ vezető whiskyjévé váljanak a skót párlatok. 

Komoly jogi védelem

Ahogy már fentebb is szó volt róla, skót whiskyt törvény szerint Skócia határain belül, tölgyfahordókban kell desztillálni és érlelni legalább három évig. Palackozni kell legalább 40%-os alkoholtartalom mellett lehet. A skót szigorú jogi védelem - amely elengedhetetlen a világszerte híres szellem megőrzéséhez - az idők folyamán vált egyre szigorúbbá, 1933-ban, 88-ban, majd legutóbb 2009-ben is finomítottak rajta. 

Ma a skót whiskyt a világ csaknem kétszáz országában élvezik. Minden másodpercben 42 palack ilyen nedűt exportálnak Skóciából, ami több tízezer itt élőnek ad munkát. Ők biztosítják azt, hogy a világon millió fogyasztó élvezhesse a semmihez sem hasonlítható italok ízét és illatát.

Ha tetszett a cikk nyomj egy Like-ot

Nézd meg többi bejegyzésünket is ital blogunkban

Itt találod whisky kínálatunkat