Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Ön itt jár: > >

Cachaca, Brazília nemzeti itala

Ha van valami, ami igazán feltüzel és magával hozza az igazi, hamisítatlan brazil életérzést, akkor az garantáltan a cachaca. Ez az erjesztett cukornádból készült különleges ital Brazília nemzeti itala, így nem csoda, hogy a nedű minden cseppje olyan, mint maga a nemzet. Amennyiben még soha nem hallottál erről az italról, nem meglepő, ugyanis nálunk legtöbbször a Caipirinha nevű koktél alapanyagaként ismerik, amelyben e szeszes italok kívül helyet kap a lime, a cukor, valamint a jég is. Szülőföldjén viszont rendszerint magában fogyasztják. Ez az aromás, fűszeres ital rendszerint 38-51% alkoholtartalommal bír, az íze pedig semmi máshoz nem hasonlítható. Persze két palackban sem találod feltétlenül ugyanazt, ugyanis az ital ízére hatással van a talaj, az éghajlat, a cukornád, a pontos eljárás, sőt, még a hordó fája is, amelyben pihentetik. Ráadásul a létező harminchét -féle cukornád mindegyikéből elkészíthető, amely szintén befolyásolja az aromáját. Pontosan ezért érdemes minél több variációt megkóstolni belőle.

A brazil emberek szerint az igazán jó alkoholos ital minden érzékszervünket kiszolgálja és kényezteti. Látásodra a cachaca színe lesz hatással, míg a tapintásnak akkor lesz szerepe, amikor megragadod a jéghideg poharadat, hogy a szádhoz emelhesd. Az orrodat az ital illata kényezteti majd, a hallást az összekoccanó poharak csilingelése, az ízlést pedig a nedű íze teszi teljessé. Ha ittál már valaha cachaca-t, akkor pontosan tudod, miről is van szó. Amennyiben viszont még nem került erre sor, itt az idő, hogy bepótold ezt az élményt.

Hogy készül a cachaca?

A cachaca készítése igen alapos munkát igényel, amely már a cukornád aratásánál elkezdődik. Ekkor a növényt 24 órán belül szükséges lepréselni, majd az így kapott levet átszűrik és olyan mértékben hígítják, hogy beállíthassák a megfelelő cukorkoncentrációt. Így megfelelően és zavartalanul működhetnek majd az élesztők a későbbiekben az erjesztés során. A hagyományos eljárás az, hogy e folyamat során a tartályba, kukoricalisztet, valamint szója-és rizskorpát helyeznek, majd természetes, cukornádból kivont élesztőt adnak hozzá. Az erjesztés összesen körülbelül 24-26 órát veszi igénybe, ekkorra viszont a folyadék igen zavarossá válik, majd a cukortartalma végül nullára csökken. Kisüzemi körülmények között több száz literes rézüstöket használnak a lepárláshoz. A szabályozás szerint e folyamat során legfeljebb 6 gramm cukor adható az italhoz, így orvosolva az esetleges ízbeli hibákat. Az utolsó lépések után azonnal palackba kerül az ízletes párlat!

Mi a különbség a cachaca és a rum között?

A helyzet az, hogy ha az Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban érvényben levő szabályok szerint a cachaca bőven beletartozik a rum kategóriába, ám az italszakma, valamint egész Brazília teljesen különálló italként tekint erre a nedűre. Nem beszélve arról, hogy bár az alapanyag a két esetben ugyanaz, viszont az előállítási eljárás igen eltérő. Európán belül Németországba exportálják a legtöbb tételt Latin-Amerikából, ahova az előállított cachaca 24%-a érkezik.

Cachaca Brazíliában és nálunk

Hazájában ennek a nemzeti italnak számos különböző változata létezik. Olyannyira, hogy a legolcsóbb változata kevesebbe kerül, mint egy palack ásványvíz, míg a legdrágább verzió sokak számára megfizethetetlen. Ez nem csoda, hiszen több száz különböző típus közül válogathatnak a helyiek, ahol rendszerint tisztán, ritkán jégre töltve fogyasztják. Magyarországon ennél sokkal kevesebb verzió érhető el, általában azonos árkategóriában. Itthon ritkán látni, hogy valaki magában inná ezt az italt, a legtöbbször valamilyen üdítővel kombinálva long drinkként isszák vagy Caipirinha koktél készül belőle, ahol lime és cukor segítségével bolondítják meg az egyébként is egzotikus italt. Brazíliában egyébként elmaradhatatlan kelléke a riói karneválnak, esküsznek rá influenza, sőt kígyómarás esetén is, ráadásul a régi helyi mondás úgy tartja: „Ha hideg van, fűt, ha meleg van, hűt, így mindenre jó.” Ebben a mondatban pedig tulajdonképpen minden benne van, legyen szó ízről, hatásról vagy életérzésről.