Ismerd meg a Dalmore whisky lepárló történetét
A mai napig méltán népszerű skót lepárló, a Dalmore már 1839 óta áll Invernesstől nem messze, Alnessban, ebben a picinyke, 5000 lakosú településen. Azonban nem csupán egy egyszerű whisky márkáról van szó, hiszen ebben a régióban nem ritka, hogy minőségi italokat készítenek egy hosszú múltra visszatekintő gyárban. A hozzá kapcsolódó legendák és történetek azonban olyan fordulatosak és elképesztőek, hogy az embert azonnal magával ragadják az eseményszálak, hiszen olyan, akár egy jól megtervezett film forgatókönyve.
A helyszín Észak – Skócia, az Averon folyó partján fekvő Dalmore Distillery. A lepárló környékén árpaföldek, míg a szem ellát, a közelben pedig a Loch Morie tó, amelynek kristálytiszta vize hozzájárul az itt előállított nedűk tökéletességéhez is. Ám még mielőtt ez az idill kialakult volna, számos fordulat következett be a történetbe, amelyek nélkül talán ma nem is létezne ez a whisky.
A Mackanzie klán hőstette
A legenda szerint minden a 1200-as években kezdődött, amikor Kintail Colin, a Mackenzie klán akkori vezetője megmentette III. Sándor skót király életét. Jutalmul a hálás uralkodó birodalma bizonyos területeivel hálálta meg a hőstettet, valamint engedélyezte azt is, hogy a klán használhassa a nemes szarvasagancsot a címerében, amely ma is látható a Dalmore palackokon.
Persze a lepárló alapítása ennél sokkal későbbre tehető, 1839-ben hívta életre ugyanis Alexander Matheson vállalkozó, aki majdnem három évtized működtetés után úgy döntött, eladja a szeszfőzdét. Az új tulajdonosok Andrew és Charles Mackenzie lettek, akik magukkal hozták az ikonikus 12 hegyes Royal Stag emblémát, a caberfeidh-t, amely a Dalmore minden üvegét díszítette.
„Ragyogok, nem lángolok!”
A fenti mondat eredetileg így hangzik: „I shine, not burn.” Ez a márka mottója, ami nem véletlen, komoly történet áll mögötte. 1917-ig ugyanis minden úgy ment a lepárlóüzemben, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ám amikor a Brit Királyi Haditengerészet a szeszfőzdék melletti területet mélytengeri aknák előállítására kezdte el használni, már borítékolható volt a katasztrófa. 1920-ban a környéket robbanás rázta meg, melynek nyomán a szeszfőzde nagy része is megsemmisült és a kialakult tűz megsemmisítette az épület egy részét is.
Innen ered a mottó is, amelyet a mai napig használnak. Természetesen Andrew Mackenzie nem hagyta magát, amellyel egy közel öt évig tartó jogi csata vette kezdetét. Mindennek ellenére a szeszfőzde 1960-ig családi tulajdonban maradt, amikor a Dalmore egyik fő ügyfele, a Whyte & Mackay átvette az irányítást.
A Whyte & Mackay korszak
A W&M korszak jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a Dalmore italok fennmaradtak, ám ekkoriban csupán tizenkét -féle ital került le az itteni gyártósorokról.
Később azonban a termékcsalád drámaian kibővült, ma már számos különböző whisky variációt találhatsz a kínálatban, amely közül sok hazánkban is elérhető. A fent vázolt történések ellenére a Dalmore a mai napig szoros kapcsolatot ápol a Mackenzie klánnal és a marketing is erősen épül a tradicionális viszonyra és a legendára.
A lepárlóban zajló munka sem mindennapi
Bár hihetetlennek hangzik a számos fordulatos eseményt tekintve, de a gyár 1839 óta ugyanazzal a technikával gyártja a párlatokat, egy pillanatra sem szakítottak a hagyományokkal. Olyannyira, hogy lepárlóüzemben a mai napig több mint 200 éves berendezéseket is használnak.
Sőt, bizonyos források szerint van olyan eszköz is a falak között, amely 1784 óta üzemel és jelenleg is aktívan használják. Szintén a hagyományhoz tartozik az is, hogy kézzel készített, új amerikai fehértölgy, valamint taninban gazdag spanyol sherrys hordókat használnak a különböző tételek érleléséhez.
A Dalmore lepárlóban készülő italok gyártása kapcsán a mai napig elmondható, hogy a felhasznált vizet a közeli Loch Morie tóból eredő Alness folyóból nyerik az Északi-hegyvidék szívében, amely már az alapoknál megteremti a különlegességet. Nem csoda, hogy highland-stílusával hamar betörtek a luxus piacra, amely javarészt a ma már legendának számító Richard Patersonnak köszönhető. Ő ugyanis az a személy, aki szinte egy személyben a szakma, a marketing és a stílus, ha a Dalmore lepárlóról van szó.
Van olyan tételük, amelyből mindössze 12 palack létezik
Dalmore 62-es névre hallgat az a különleges párlat, amely 1943-ban készült négy házasítatlan, 1868-as, 1876-os, 1926-os, és 1939-as évjáratú malátawhiskyből. Ma mindössze tizenkét palack lelhető fel az egész világon. A legenda szerint egy nevét eltitkoló vásárló és öt barátja voltak azok a szerencsés whisky rajongók, akik megkóstolhatták a frissen elkészült italt és egyikük meg is vásárolta az egyik palackkal 32.000 dollárért. A legfrissebb információk szerint a létező utolsó palack Szingapúrban talált gazdára 2011-ben 250.000 helyi dollárért.
Minden egyes tételük különleges
Természetesen nem csak milliókba kerülő italok futnak a Dalmore neve alatt, kétségtelen azonban, hogy minden tételük luxus kategóriába tartozik.
A legnépszerűbbek és a Magyarországon is fellelhető italok a 12 éves, a 15 éves, a 18 éves variációk, valamint a King Alexander III. névre hallgató különlegesség. Az utóbbi a már említett master blender, Richard Paterson által megálmodott, különböző korú malátából létrehozott nedű, melyeket különleges Madeira, Marsala, sherry, Kentucky bourbon, valamint francia boros hordókban érlelnek.
Webáruházunk teljes Dalmore whisky kínálatát ide kattintva tekintheted meg.
Több száz év történései a palackokban
Mikor felnyitsz egy palack Dalmore párlatot, érdemes megállni egy pillanatra. Elképesztő ugyanis belegondolni abba, mi minden zajlott le a történetelemben ahhoz, hogy ez az ital most ott legyen az asztalodon. Legendák, robbanás, tűzeset, jogi háborúk és számos más elképesztő fordulat áll a háttérben, amelyek egyike sem tudta megtörni a hosszú évekre visszanyúló hagyományokat. Így te is része lehetsz egy kicsit a Mackanzie klánnak, akiknek hőstettei és kemény munkái nyomán született meg az a különleges nedű, amely most simogatja a torkodat és kényezteti az érzékeidet.
Tetszett a cikk? Nyomj egy Like-ot