A whisky és a tőzeg kapcsolata

Az igazán izgalmas füstös whisky kedvelőinek bizonyára nem újdonság, hogy a tőzeg meghatározó szerepet tölt be a kedvenc italuk elkészítési folyamatában. De mégis mi ez az anyag és hogy kerül a poharunkba? Lássuk, miről is van szó!

Mi is az a tőzeg?

Ez valójában egy teljesen természetes alapanyag, tulajdonképpen a humuszképződés során jón létre. Különösen jellemző a megjelenése a nedves,levegőtől elzárt területeken, főleg ott, ajol sok az elhalt növény. Ilyenek például a lápok. Nem véletlen, hogy hamar kiszárad, ilyenkor pedig a legtöbben tüzelőanyagként használják fel. De mégis hogy jön mindehhez a whisky? Nos a helyzet az, hogy a tüzelés következtében keletkezett füstnek nagy szerepe van a whisky készítésében. A tőzegfüstöt főleg Skóciában gyakran használják a malátawhiskyk készítése során, méghozzá az árpamaláta szárításánál vetik be. A tőzeg égetése közben illatos, jellegzetes füstöt áraszt. A whisky imádók közül sokan úgy tartják, hogy minél füstösebb egy párlat, annál értékesebb.

Hogyan kezdődött?

A tőzeget az első időkben tüzelőanyagként használták, illetve földdel összekeverve növényi tápanyagként, és igen, az idő előrehaladtával a whiskykészítés egyik alapjául is szolgált. A whiskykészítéshez a tőzeget téglaformára vágják, majd a könnyű kiszáríthatóság kedvéért piramis alakban helyezik el. Ahogy a víz kiürül a tőzegtömbökből, azok megkeményednek, ezáltal könnyebben szállíthatóak és kezelhetőek.

A tőzegfüst a legfontosabb a füstös whiskyk számára. A kezdeti időkben a tőzegbriketteket a rézüstök alatt tüzelőként használták, hosszas kísérletezgetések után a skótok felismertek egy sokkal izgalmasabb használati módot.
A tőzeget a malátázási folyamatoknál kezdték el használni az árpa kiszárításához. Ehhez a malátát 70 fokra szükséges felmelegíteni, mert csak így lehet megakadályozni az enzimek munkáját, illetve a nedvesség miatt felmerülő penészedés esélyét.
Nagy előnye eme eljárásnak az is, hogy az árpamaláta nedves állapotban remekül szívja magába a tőzegfüstöt, ettől válnak később a lepárolt és hordózott whiskyk füstös karakterűvé. 
Az árpamalátát általában 30 órán át szárítják. Tőzeges karaktere annyak függvénye, hogy mennyi ideig tették ki a tőzeg füstjének.

Meddig élvezhetjük?

Nem mindenki rajong a szélsőségesen füstölt párlatokért, és tőzegből sem korlátlanok a forrásaink, erre a gyártóknak lépniük kellett, így igyekeznek féken tartani a tőzeg felhasználásának mértékét. Egyes gyártók az eljárás során precízebben adagolják a tőzeget a tűzhöz a gazdaságosság jegyében. A maga módján a whisky üzemek is próbálja csökkenteni a tőzeg használatát. Vannak olyan lepárlók, ahol apró szemcsékké őrlik a tőzeget, és úgy adagolják apránként a tűzhöz, hogy minél kevesebbet kelljen belőle használni, miközben törekszenek arra, hogy a megfelelő intenzitás is megmaradjon. Több whiskyüzemben arra is odafigyelnek, hogy a füstöt egy zárt környezetben több alkalommal is végig futtassak a malátán. Vagyis ahelyett, hogy egyszerűen csak hagynák a szabadba kerülni, kiszellőzni az értékes füstöt, tudatos felhasználóként több alkalommal is kihasználják a tőzeg füsje adta értékeket.

És hogy miben mérhető a füstösség?

A whisky ppm (parts per million – az egész milliomod része) tartalma mutatja meg azt, hogy hány milliomod résznyire füstös. Itt érdemes megjegyeznünk, hogy a legnagyobb PPM-mel rendelkező whisky 300ppm körülire tehető.
Ahogy azt már az elején is említettük, a füstös jegyek megosztóak a whisky rajongó körökben, hisz van, aki imádja és értékeli a tőzeg nyújtotta füstösséget, míg mások idegenkednek ettől az ízvilágtól. Azonban mértéktől és eljárási technológiától függően a kínálat sokszínűségéből fakadóan biztosan mindegyikőtök megtalálja a számára izgalmas ízvilágot.