A pezsgő némileg ismeretlen története
A pezsgő az ünnepi alkalmak sztárja, karácsonykor és Szilveszterkor hihetetlen mennyiség fogy belőle az egész világon, de a születés- és névnapok sem nélkülözhetik gyöngyözően kedves jelenlétét.
Valószínűleg már te is számtalanszor mondtad azt, heves koccintások közepette, hogy egészségedre - miközben belekortyoltál az édes vagy száraz pezsgődbe, hogy elvarázsoljon semmivel össze nem téveszthető karakterével. De vajon te tudod, hogy honnan származik, ered ez a világhírű nedű? Egyes pletykák szerint Angliában készítették az első gyöngyöző bort, ám sokkal valószínűbb, hogy Champagne vidékén látott napvilágot az első, valódi pezsgő.
Egy valami, pontosabban valaki, azonban biztos: Dom Pérignon bencés “a csillagokat ivó” apát, aki gyakorlatilag felfedezte a pezsgőt. A 29 évesen pincemesterré avanzsáló atya a históriás kötetek romantikus elmondása szerint karácsony idején meg szerette volna lepni rendtársait, valamilyen különleges borral, így aztán felnyitott egy még erjedetlen cukrot tartalmazó borral színültig töltött hordót, mely társaival egyetemben szüret óta a pince mélyén hevert. Mint egy jó meglepetést akaró ember előbb belekóstolt a nedűbe, nehogy a végén szégyent valljon választottjával. A híres-neves mondás ekkor hagyta el ajkát: csillagokat iszom. A csoda a palacknak és a dugónak volt köszönhető, ugyanis a vastag falú, sötét üveg és az atya által meghonosított paratölgy kérgéből készített dugó együttesen megakadályozták a szén-dioxid kiszökését. A szerzetestársak is rajongtak a gyöngyöző borért, aminek aztán gyorsan híre ment a vidéken.
Mi sem bizonyíthatná jobban sikerét, hogy még koronázási borként is kínálták. Ha a romantikus história mellett érdekel a tudományos háttér is, akkor a XVI. századig kell visszanyúlni, amikor a mesterek különböző erjedésű borokat kevertek össze, hogy azok újabb erjedési folyamatokon essenek át - így Franciaországban például már ebben az időben kortyolhattak gyöngyöző borokat. Visszatérve a csillagokat kortyoló atyára, az apát úgy döntött, hogy a parafadugó nem elég a teljes sikerhez: agyaggal és zsineggel zárta le az üvegeket, hogy maximálisan meggátolja a szén-dioxid elszökését. Persze a trükköt hamar kilesték a borelőállító mesterek, s szépen-lassan a pezsgő világhírre tett szert.
