A keserű likőr története
A keserű likőr hagyományosan valamilyen növénnyel, általában gyógynövénnyel ízesített alkoholtartalmú készítmény, melyet keserű, savanyú vagy keserédes íz jellemez.
A keserűk eredete az ókori egyiptomiakig nyúlik vissza, akik feltehetőleg gyógynövényeket áztattak a boros kancsók alján. Ezt a gyakorlatot továbbfejlesztették a középkorban, ahol a desztillált alkohol elérhetősége egybeesett a farmakognózia reneszánszával, amely lehetővé tette a sokkal koncentráltabb növényi keserűk és tonikok készítését. A napjainkban készült különböző márkájú és stílusú emésztési keserű likőrök hasonlítanak ezekhez a régi gyógynövényes és tonik készítményekhez, melyek gyökereiben nyomon követhetőek a reneszánsz korszak gyógyászati hagyományai.
A 19. században a britek által a kanári-borhoz adott betegségmegelőző gyógyszerként használt növényi keserűk rendkívül népszerűek voltak a korábbi amerikai kolóniákban. 1806-ra az amerikai kiadványok egy új elnevezésű itallal rukkoltak elő: a koktéllal, melynek alapanyaga a szeszes italok, a cukor, a víz és a keserű likőr volt. Az ebből az időszakból származó aromás keserű likőrök közül talán az Angostura keserű a legismertebb, melyet Angostura városáról neveztek el, ami ma Venezuelában található Ciudad Bolívar néven. 1824-ben egy német orvos Dr. Johann Gottlieb Benjamin Siegert gyógyhatású készítményeket kevert, melyek a tengeri betegségeket és gyomorfájásokat gyógyították. Dr. Siegert később létrehozta az Angostura-házat, hogy könnyebben tudja eladni a keserűket a tengerészeknek.
A 19. századból érdemes még megemlíteni a Peychaud's keserű likőrt, amelyet eredetileg a Louisiana államban található New Orleans-ban, Antoine Amédée Peychaud gyógyszerész fejlesztett ki, mely főképp a Sazerac koktélhoz köthető. Ebben az időszakban széles körben elterjedtek voltak a narancsos keserű likőrök, melyekre a szárazabb vagy igen erőteljes gyümölcs aroma volt jellemző. Ezek leggyakrabban sevillai narancsok és különféle fűszerek kombinációiból készültek, melyeket igen régi koktél receptekhez használtak. A maláriaellenes kineát tartalmazó fakéregből készült keserű likőrök alkalmanként bekerültek a történelmi koktél készítményekbe azért, hogy az ital keserű ízét adó gyógynövények aromája ne legyen olyan észrevehető.
