A barna rum nyomában
A rum vagy a nádcukor gyártásából fennmaradó melaszból, vagy közvetlenül a cukornád levéből erjesztéssel, és lepárlással készülő égetett szesz.
Az érlelés összhangban a hagyományokkal tölgyfahordóban történik. Nem ritka a karamell alkalmazása, mely színező feladatot tölt be a gyártási ciklusban. A könnyebb variációkat koktélokhoz, míg az arany színű, sötétebb alternatívákat magukban fogyasztották, vagy konyhai alapanyagként hasznosították – a történelmi feljegyzések szerint.
Mára ezek a tendenciák megváltoztak, s utóbbi típusokat is jobbára koktélokban népszerűsítik. A hosszabb érlelésű, felső kategóriásnak számító verziók egymagukban kortyolgatva, vagy jéggel megspékelve is hatalmas az élvezeti értékük, hasonlóan a prémium minőséget kínáló whiskykhez.
Ha felcsapod a históriás könyvek porosodó lapjait, akkor láthatod, hogy a rum a tengerészek, kalózok kedvenc nedűje volt, de egy időben fizetőeszközként is funkcionált a rabszolga-kereskedelemben, a szervezett bűnözésben, vagy éppen felkelések alkalmával. Az első lepárlásnak a Karib-szigetek cukornádültetvényei adtak helyet a XVII. században. A későbbiekben lepárolták a szeszt, így valóban rum született.
A rum osztályozása azért nehéz feladat, mert az előállításának nincsenek kőbe vésett szabályai. Országoktól függően eltérőek lehetnek a szeszfokok, az elnevezések, vagy az érlelés stációi.
És hogy ez mennyire befolyásolja a választásodat? Valójában semennyire! Ha a te ízlésedhez a barna rum karakteressége, markánssága passzol, akkor lényegtelenek a paragrafusok, az egyes nemzetek technológiái, vagy a gyártási különbségek: a kortyolás élvezete a lényeg.